2024.05.05.
Oláh András
apáink
apáink
megfagyott felkiáltójelek
a voronyezsi hómezőkön
messze a meszelt falú otthontól
az átszabott határoktól
ahol újra és újra torzszülött
álmok kísértenek
melyekből nincs ébredés
tovarobogó
katonai szerelvények
írták akkor a történelmet
tévedéseink ablakán
füst szivárgott
házak s hidak torzói
kopott pincegrádicsok
romok
romok
romok
valaha itt állt a házatok
– anyád reszkető kezét
fogod s megérted:
ha nincs hazád
házad otthonod
nincs honnan emigrálni sem
|