Láng Pál (1941-1955)
Nagymajtényban született 1885. augusztus 16-án. A teológiát Szatmárnémetiben végezte, 1907. XII. 18-án szentelte pappá Meszlényi Gyula püspök.
Kálmándon és Felsővisón volt káplán. 1910-ben Aknaszlatinán plébániai adminisztrátor, majd káplán Felsőbányán és 1913-14-ig Szaniszlón plébános. Utána Schönborn Károly grófnál házikáplán és nevelő. Munkácson, Beregváron, majd Szatmárnémetin lelkipásztor. 1922-23-ban Nagykárolyban segédlelkész.
1924-ben már a nagyváradi egyházmegyében találjuk. Tasnádi plébános lett, ahol 1927-ben 3 tanítós iskolát építtetett, s a templomot fölújíttatta.
1926-ban a Magyar Párt és a Katolikus Népszövetség tagozati elnöke lett. 1929-ben pápai kamarás. Kamarás. 1930. X. 7-1931. IX. 13: a Tasnád és Vidéke című lap állandó munkatársa.
Átkerült a trianoni Magyarország területére. 1938. február 2. Láng Pál pápai kamarást nevezik ki a debreceni római katolikus egyház helyettes plébánosának.
1941-ben Csorváson plébános lett. Életének itt voltak igen viharos időszakai, ugyanis 1946-ban szembe került Csorvás világi vezetőivel, akik el akarták távolítani Csorvásról. Ugyanúgy, mint Tátrai Károly evangélikus lelkészt. Mindkét esetben politikai okokból történt a dolog. A plébános eltávolítása a Szív újság terjesztése miatt történt. Azonban a megyei vezetés visszavonatta a döntést. Keresztes Mihály kommunista főispán személyesen jött Csorvásra rendet tenni, így a két lelkipásztor maradt a helyén.
1948-ban zajlott le az államosítás, ami a katolikus egyházat súlyosan érintette. Ez és az utána következő események megviselték a plébánost. Mindent megtett, hogy mentse a menthetőt. Végül az egészsége is ráment. 1955-ben betegsége miatt nyugdíjazását kérte.
1956. november 28-án halt meg a székesfehérvári Papi Otthonban.
|