A nővér életére Szkaliczki Andrásné Gelegonya Teréz, Terike néni hívta fel figyelmünket. Tőle kaptuk a huszonév óta őrzött újságcikket. Megemlítjük, hogy Terike néni az írásban szereplő Gelegonya Lajosné leánya és az ő fia Szkaliczki Csaba Örs ciszter atya.
A cikk szövegét változtatás nélkül adjuk közre, a tördelés értelemszerűen eltér az eredetitől és a fényképet szkenneléssel és szoftveres szerkesztéssel közöljük.

Keliger Margit (egyházi nevén Keliger Mária Johanna nővér) nevével közel negyven évvel ezelőtt találkoztam Battonyán, fiatal tanárként a helyi plébániahivatalban. A nemrég elhunyt Szeles Sándor apátplébános említette nekem, hogy a „templomépítő” Klivényi Lajos prépost hívta meg tanárként Battonyára a „Miasszonyunkról” elnevezett szegény iskolanővérek vezetésével működő római katolikus polgári leányiskolába. Akkor kézbe vettem kitűnő munkáját, az 1935-ben írott „Adatok Battonya történetéhez 1700-tól napjainkig” című szakdolgozatát, s már ekkor feltűnt nekem, hogy Johanna nővér igen sokat tudott arról a településről, ahol két tanévet tanított. Nem sikerült meggyőznöm Battonya illetékeseit akkor arról, hogy érdemes lenne ezt a szakdolgozatot legalább sokszorosítás formájában megjelentetni.

Ma már nem csodálkozom ezen, hiszen a rend 1949-ben erőszakkal megszűntetett, s egy ideig Johanna nővér „eltűnt” az én látószögemből. Oltvai Ferenc ny. szegedi levéltárigazgató hívta fel a figyelmemet arra, hogy ezt a szakdolgozatot a szegedi tanárképző főiskola adattára őrzi és dr. Szegfű László történelem tanszékvezető főiskolai tanár útján ma még megszerezhető. Meg is kaptam Szegedről Keliger Margit kitűnő munkáját, s egyre inkább érdekelni kezdett írója egyénisége és további életpályája. Elég nehéz volt ennyi idő elmúltával rekonstruálni sorsát. Szerencsére sokan voltak olyanok, akik támogatták törekvésemet.

A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanulmányi osztályának vezetője, Elek József megírta, hogy Keliger Margit 1903. június 17-én Csorváson született, édesapja Keliger József kisgazda, édesanyja Szabados Mária háztartásbeli volt. A szegedi főiskolát 1929 és 1935 között végezte, közben azonban két tanévet ismeretlen okokból kihagyott és ttanulmányait az 1934/35-ös tanévben fejezte be. Ennek alapján Csorváson a plébániahivatalban már érdeklődhettem utána. A fiatal csorvási plébános Seidl Ambrus piarista lelkész kérésemre készségesen segített, felkutatta Keliger Margit ma is Csorváson élő rokonságát, s elküdte címemre azt a magnetofonszalgot, amelyet Keliger Margit húgával, Gelegonya Lajosné Keliger Juliannával készített. Juliska néni olyan pontosan el tudta mondani nővére élettörténetét, hogy alapvető támpontot jelentett későbbi vizsgálódásaimhoz. Tőle tudtam meg, hogy Margit (Johanna) nővére a szegény iskolarend erőszakos megszűntetése után több vidéki általános iskolában is tanított (Mezőszilason, Eleken, Csorváson, Kondoroson). Ezeketől az általános iskoláktól személyére és pedagógiai munkásságára vonatkozó nagyon elismerő véleményeket kaptam előzetes leveleimre. Ugyancsak írtam a csákvári szociális otthonnak is, amelynek lakójaként 1991-ben életét vesztette.

Ezek az adalékok egy rendkívül lelkiismeretes, hitét és vallásos meggyőződését következetesen megtartó egyéniséget mutattak be nekem.

Sikerült a gyulai levéltárból megszerezni a „Miasszonyunkról” elnevezett szegény iskolanővérek battonyai róm. kat. polgári leányiskolájának értesítőit is. (Milyen jó, hogy régen ezeket az „értesítőkbet” évenként kiadták, hiszen belőlük a tanévek rövid története, a könyvtár- és szertárgyarapodás is nyomon követhető, felsorolják az adott tanév tanári testületét és munkakörét, az óraadókat is, közlik az osztályok névsorát és a tanulók tanulmányi eredményeit, a tanulóifjúság statisztikáját, a tandíjfizetésre vonatkozó adatokat és a következő tanév előkészítésére vonatkozó közleményeket is!)

Az 1933/34. iskolai évről készült értesítőből sikerült többek között megtudnom, hogy Keliger Mária Johanna státuszát tekintve rendes tanár volt, magyart, történelmet és földrajzot tanított heti 18 órában, valamint osztályfőnöki teendőket is ellátott. 1933. május 14-én igen nagyhatású előadást tartott a nevelőtestületi értekezleten a vallásos nevelésről. Két dolgot emelt ki: Az iskolában és a szülői házban egyaránt öntudatos, élő hitből fakadó vallásosságra neveljük a gyermekeket, mert csak ennek van lélekformáló ereje. A szülői ház pedig ne legyen „lerontója, hanem ápolója és továbbfejlesztője gyermekei vallásos érzületének. Ennek elengedhetetlen feltétele a jó példa. Igazi példát pedig csak az adhat, aki maga is intenzív hitéletet él.” Úgy gondolom, ma sem lehetne (esetleg más vonatkozásban sem) ezt a pedagógiai alapelvet szebben megfogalmazni.

Az egykori polgári leányiskolai értesítő arra is lehetőséget adott, hogy Keliger Mária Johanna egykori tanítványait is megkeressük. Ma is Battonyán él Farkas Lászlóné Berecz Ilona, akinek Johanna nővér 1934-ben osztályfőnöke volt. Ő így emlékezik egykori tanárnőjére: „Azt nem lehet kifejezni, hogy milyen angyali pedagógus volt. Okos is volt, szép is volt, jó is volt. Megsirattuk, mikor elkerült az iskolától. Pedig az ritkán fordult elő nálunk. Mindent megtett a diákok érdekében. Ezt igazán csak mi tudtuk értékelni.” Pedagógusként tudom, hogy az a nevelő, akire 60 év elteltével ilyen nagy szeretettel emlékeznek az egykori tanítványok, az nagyon kiváló pedagógus lehetett. A szegény csorvási népes családból (11 testvére volt, hatan leányok, hatan fiúk) származó Keliger Margit, Johanna nővér végül is nagyon szép életkort ért meg. Ha ma is élne, 91 éves lenne. Nem ő, hanem ellentmondásos történelmi korunk tehet róla, hogy csaknem elfelejtettük, nyomát veszítettük. Halála után három évvel úgy gondolom nagyon megérdemli ezeket a kései sorokat. Meg azt is, hogy kitűnő szakdolgozatát 1994-ben a battonyai városi könyvtár  és a battonyai helytörténeti gyűjtemény kevés példányszámban ugyan, de megjelentesse. Hiszen az egykori szegedi Országos Polgári Iskolai Tanárvizsgáló Bizottság híres bírálója, dr. Eperjessy Kálmán a következő minősítést írta Johanna nővér munkájáról: „Nagy szorgalommal és lelkiismeretes utánajárással készült dolgozat. A vonatkozó irodalom nagy részének feldolgozásán kívül Csanádvármegye levéltárában is, az Országos Levéltárban is végzett adatgyűjtést, ami lehetővé tette Battonya XVII-XIX. századi történetének addig ismeretlen részletekkel való kibővítését. Elismerést érdemlő munka. Eredeménye: Jeles.”

A helytörténész ehhez legfeljebb csak a következő megjegyzést teheti hozzá: Battonya máig sem túl gazdag helytörténeti feldolgozásokban. Szabados József 1891-ben készült Battonya történetén kívül talán Keliger Margit (Johanna nővér) szakdolgozata a másik olyan alapmű városunk helytörténetében, amelyet nemcsak elolvasni érdemes, hanem a lehetséges módon tovább bővíteni is.

Dr. Takács László

in: Békés Megyei Hírlap 1994. július