- amikor ágyamban fekve a csillagokban gyönyörködtem

- amikor sátrat vertem az ebédlőben

- amikor rájöttem, hogy a jogszabályok egy részét nem kell megértenem – mer’ nem azé’ vannak

- amikor saját plébániámon csöveztem

- amikor a túlélő táborok komfortjára vágyakoztam

- amikor a jegesmedvék elmenekültek a hideg miatt

- amikor az éjszakai adminisztrációnál a lámpa már zavart

- amikor a postás eltévedt az építkezésen

- amikor újabb értelmetlen szabályt találtam ki, és a tervező ezért megdicsért

- amikor tanúk előtt saját magamat hatalmaztam fel. 5 érvényes kinevezési dokumentum után.

- amikor paragrafusokkal köszöntem

- amikor légkalapáccsal nyitották rám a falat. Ajtó helyett, kopogás nélkül.

- amikor megértettem, hogy a boldogság titka a bélyegző és a bögre kávé

- amikor nemcsak a műhelyben és a postán, hanem a mikrónál és a pótkeréknél is volt már saját bélyegzőm

- amikor ugyanazt a dokumentumot tizennyolcadjára hitelesítettem

- amikor én okoztam építészeti meglepetést a melósoknak

- amikor azt az ajtót kerestem, amit a tervekre is csak terveztek

- amikor reggelit készítettem az ismeretlen macskának és a cipőben szunyókáló egérnek

- amikor mindez 2012. januárjában véget ért…