hogy prédikált barmoknak. S egy lelencet
Erzsébet rühtől tisztára mosott…

– Estélyre hívtak az előkelők.
Az utcán gőgös, tornyos ősi ház állt,
ott láttam a görbén gubbasztó Lázárt.
Éhes volt s dalolt a kapu előtt.

Fent vígan folyt a híres lakoma,
kínáltak borral, étellel rogyásig,
de én hallgattam, dalol-e a másik,
míg szól a húr s ujjong az adoma.

… Egyszer csak minden nóta elakadt:
kutyák kergették kint a síró Lázárt,
fent megremegtek a szívek s a vázák,
s egy titkos pók szőtt barna szálakat…