napkeletről napnyugatra
odaérünk virradatra
csillagúton lengő álmok
toronyégből odalátok
ahol anyák fonják sorsunk
sosem leszünk akik voltunk
akik voltunk: szemek fénye
apák növekvő reménye
szerelemből szakadt testünk
meddő vágyaknak vetettük
amit szórtunk rideg földbe
kalász-létünk felnövőbe
learatnak lengő szélben
szétszórnak a feledésbe
napkeletnek pentatonja
szavainkat dalba vonja
fertályán a mindenségnek
napkeletről zeng az ének
virradatból napnyugtába
beköltözik hajló nádba
futamodik kölyöklábon
lyukat fúr a furulyámon
fűzfa-sípba táltosdobba
jurta-meleg otthonokba
dalai a mindenségnek
addig élnek amíg égnek
napkeletről dallam zendül
amerre a nap leszentül.