Isten.

Látom a társasházad,
te nagy közös képviselő,
és arra tanít az alázat,

hogy dobjak félre mindent, ami nem ő,
ami nem a fiad,
csak rá legyek vevő.

Mindig itt voltál velem, igaz.
Mégsem tudtam sokszor róla,
mi a vigasz.

Ahogy az időről nem tud az óra,
csak mutatja, mechanikusan,
ki tudja, mióta,

Uram.