Kínálta Európa bár
szebbnél-szebb országainál
mindenét, ami gyönyörű
– én itt lettem a tájhoz hű.

Itt ölelt magához a hegy,
a zöldet virágzó Bakony,
itt skandált belém életet
keserűséges dallamom.

Testvéreim vadkörtefák,
akác, juhar, tölgyhadsereg,
és szívmelengő zöld fog át
ha köztük lélegezhetek.

Itt nekem folynak a folyók,
engem szólít a csobogás,
bejárhatom a földgolyót,
nem ád menekvést semmi más.

Itt másképp kék az ég nekem,
itt mást dobban a szerelem,
tenyérnyi csak, de úgy akar
– itt még az Isten is magyar.

Bár csonkította rongy viszály,
ezer jó éve mégis áll,
hát úgy segítsd meg, Istenem,
hogy boldogságos szép legyen,

földjébe békét vess nekem,
zöldelljen mindenségeden,
mert Dunánk mindkét oldalán
simul szívemhez a hazám.