Megdobban szívem,
Mert érzem hazavisz.

A vén öreg betonúton
Számtalan a repedés,
Tankok sokaságától
Úrrá lett a remegés.

A falumba érve rám
Borul a hársfa lombja.
Mikor eljő a tavasz
Finom illatát ontja.

Zöld lombkoronája
Beborítja a főutat,
És együtt egységben
Alkot egy alagutat.

Sétámat megszakítva
Egy kicsit megpihenek,
Fejem felett susognak
Már az üde falevelek.

Bekúszik már a Napnak
Életet adó ragyogása,
És virágba borul a
Melegétől minden ága.

Örökségül kaptuk
Őseink hagyatékát.
Évenként ünnepeljük
A méhészek ajándékát.

Folytatom utamat a
Falu lüktető szívébe.
Hol a malomkert tárul
A látogató elébe.

Egy meleg nyári napon
Úszni a strand vízében.
Az élmény nyomot hagy
Az emberek szívében.

Távolabb a templomok
Tornyai magasodnak.
Harangjaik az Isten
Házába hivogatnak.

Pár perces séta után
A tóhoz megérkezem.
Fodrozódó víztükrében
A csillámokat figyelem.

A tóra észrevétlen
Ráborul az est, és a
Nap utolsó sugara az
Égre csillagokat fest.

Budapest, 2019. április 14.