Ezer ármány, ezer próba,
virágnyílás varázsszóra,
sárkányharcok napról-napra,
békabánat földhöz csapva!
A szerelem csodatévő,
az akarat nagyot lépő
százszorszépet hagyó lábnyom;
remény visz át tüskön, árkon,
s a lelkedben támadt vágyak
eljegyeznek a jóságnak.

Zuhanások, tündöklések,
ilyen csodák vannak érte!
Behunyt szemmel te is látod,
de tagadod e világot,
mert amint fölcseperedtél,
hazug okosember lettél.

Pedig újra hinni kéne,
vasbocskort is húzni érte,
hallgatózni aranyhúron,
hogy a szíved megújuljon.
Játszi kedved lenne táltos,
derülne fekete város,
fölébredne gyöngéd szóra
minden alvó Csipkerózsa!

A világnak az a lelke,
amit te már szégyellsz benne.
Madarad ül kalitkában,
szavaidon kényes zár van,
elátkozott királylány vagy,
kit egy csók már meg sem válthat.