1929. március 25-én született Békéscsabán. A teológiát Szegeden végezte 1950 és 1954 között, papszentelés Szegeden 1954. június 12-én. Segédlelkész: 1954-55 Mezőkovácsháza, 1955-57 Nagykamarás, 1957-60 Csorvás, 1960-62 Derecske, 1962-66 Gyoma. Plébános: 1966-78 Furta, 1978-90 Gyoma, 1990-től 2010-ig Kondoros (1996-ig oldallagosan Hunya is). Püspöki tanácsos 1980-tól. 2004-ben a településtől "Kondorosért Emlékérmet" kapott, a Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat "Békés megyéért" kitűntetésben részesítette 2013-ban. Nyugállományban 2010-től. Gyémántmiséjét 2014. július 4-én mutatta be Kondoroson. Földi útját 2015. augusztus 9-én fejezte be. Békéscsabán, a Szarvasi úti temetőben nyugszik.

"1929. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogaszszony ünnepén egy újszülött fiúgyermek sírása töltötte be a kétsopronyi tanyavilág csendjét. Ez a kisfiú Petrovszki György és Laurinyecz Katalin gyermeke volt, aki a keresztségben édesapja után a György nevet kapta. A család szlovák származású volt, így a kis György anyanyelve is a szlovák volt, magyarul csak nyolcéves korában tanult meg. A szlovák gyökerek egész életében meghatározóak voltak számára. Az elemi és a középiskola elvégzése után Isten hívásának eleget téve a szegedi szemináriumba felvételizett, ahol 1950 szeptemberében megkezdte teológiai tanulmányait. A papi hivatás minden korban áldozatvállalást követel, de ebben az időszakban különösen nagy áldozatot kellett meghoznia annak, aki ezen az úton elindult. A szegedi szemináriumban olyan papok és szerzetesek nevelték a fiatalokat, akik ebben az egyházat elnyomó rendszerben is élen jártak az áldozathozatalban, így lelkületük a kispapokat, így György atyát is átjárta. Tanulmányai végeztével 1954. június 12-én pappá szentelték Szegeden. Papi szolgálatát megkezdve 1954 és 1966 között káplánként működött Mezőkovácsházán, Nagykamaráson, Csorváson, Derecskén és Gyomán. Ezeken a helyeken megfigyelhette a különböző vidékeken működő egyházközségek életét és széleskörű tapasztalatokra tett szert. 1966-ban furtai plébánossá nevezték ki. Innen püspöke 1978-ban Gyomára küldte, ahol 12 éven át volt igazi lelki atyja a gyomai híveknek, akik ma is szeretettel gondolnak egykori plébánosukra. 1990-ben kondorosi plébános lesz, és a hunyai plébánia oldallagos ellátásával is megbízzák. Azt akarta, hogy a hunyaiak is érezzék, hogy van papjuk, ezért a két plébánia együttes vezetését a következőképp oldotta meg: ebéd után Kondorosról átment Hunyára, ahol a nap többi részét eltöltötte, este misézett, ott aludt, másnap reggel ismét misézett, majd délután visszament Kondorosra, ahol ugyanilyen rend szerint maradt másnap délutánig, és kezdődött minden elölről. Ez a módszer nagy áldozatot követelt, de számára a szolgálat volt a legfontosabb, így örömmel vállalta a sok fáradtságot. Az egész egyházmegyében nem akadt másik pap, aki ilyen nagyszerűen oldotta volna meg a helyzetet. 1996-ban felmentették a hunyai plébánia ellátása alól, így teljes erővel a kondorosi szolgálatra koncentrálhatott. A kondorosi hívek nagyon tisztelték és szerették, hisz látták és érezték, hogy mély hittel és teljes odaadással végzi munkáját. Tudták például mikor ment beteghez, mert komoly arca elárulta, hogy nagy dolgot tart magánál. Az itteni évek alatt közel volt szülőföldjéhez és a Békéscsaba környéki szlováksághoz. Még szeminarista korában egyszer engedélyt kért és kapott, hogy egyik próba szentbeszédét szlovák nyelven mondhassa el. A többi szeminarista nem sokat értett ebből, de azt megértették, hogy György atya nagyon fontosnak tartja a hívek anyanyelven történő lelki gondozását. Ennek szellemében havonta szlovák szentmisét tartott a békéscsabai templomban, ahol szlovák és magyar nyelven gyóntatott is. Minden ilyen alkalommal hosszú sorok kígyóztak a gyóntatószék előtt. Az évek során testi ereje egyre fogyott, minek következtében 2010-ben nyugalomba vonult, és ezt követően az újkígyósi Szent Erzsébet Szeretetotthonban élt. Hosszú szenvedés után, 2015. augusztus 9-én, este nyolc órakor magához szólította az Isteni Mester, akit egész életében hűségesen szolgált. Gyuri atya egy csendes, szerény ember volt, de ugyanakkor szavainak súlya volt, véleményét röviden és frappánsan tudta megfogalmazni. Egyénisége mindenkiből szimpátiát váltott ki. Olyan pásztor volt, aki nem félt áldozatot hozni juhaiért, sokakat vezetett Jézushoz. Szolgálatát jutalmazza meg az Úr az örök élettel!" (Az Iványi László atya alapította gyomaendrődi "Városunk" c. újság 2015. szeptemberi számában Hegedűs Bence; a varosunkujsag pont hu archivumából átemelve 2026. február 3-án)