gondolataitok is sötétek
tudtok világítani
magatok mégsem világítotok
ki utánatok megy verembe lép

szét tudjátok rombolni az atomot
mikor akartok építeni
idegen bolygók közt akartok repülni
mikor mertek már magatokba szállni
hidaitok szétugró partokat fognak egybe
ember ember közt vak mélység rohan
nem akarjátok egymást átölelni
úgy kúsztok mint egy lövészárok
mint kígyók egymás fele
halottaitokra virágokat szórtok
az élőknek bitókkal vagytok tele
irgalomért kiáltotok az égre
magatok mégis kegyetlenek vagytok
kiszúrjátok a szelídség szemét
kaszárnyákkal ültetitek tele szíveitek
s fehér botot raktok a béke kezébe
s koldulni állatjátok a világ utcasarkaira

esteledik Európa túlsoká koldult
ideje lenne már hazavezetni...