Minden lépés választ ígér
Poros útjelzőt forgat a szél
Néhány betű, néhány hang
Búcsút éneklő, lassú harang
Körbenőtte az életemet
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet
Magyarország

Öcsi sóhajt: „Még egy sört!”
S aztán lazán az enyémből tölt
A csapos bambul, meg se hall
Kinn az utcákon túl nagy a zaj
Van egy dal, kell egy rím
Csak az ő nyelvén illik rá: kín
Te is jöttél, én is jöttem
Néha megrogytam, te sem léptél könnyen.

Legyél régész, mélyre áss!
Egyre régebbi otthont találsz.
Újabb réteg, újabb kép
Valaki előtted s előttem, ugyanitt élt.
Időn innen, évszámon túl
Minden tollhegyre más nevet szúr.
Nyitott könyv bárki előtt
Ott a válasz a sorok között
Magyarország

Szívbe vésett örök rejtvény
Titok-medál a kedvesem mellén.
Aranyfüggés aranyláncon
Mikor ölelem, soha nem is látom.
Mondd a kódot, a kapu nyílik
De ha nem jössz rá, várhatsz a sírig
Tegnap tudtad, de mára új kell
Mert a hoppmester épp a trónra ült fel
Magyarország

Csak egy rejtvény, s kell egy élet
Hogy a megfejtés szélére érjek
Miért várok, miért félek,
Miért merengek ennyit a válaszon?

Néhány betű, néhány hang
Búcsút éneklő lassú harang
Körbenőtte az életemet
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet
Magyarország