2017.11.05.
Walter von der Vogelweide
Egy kőre ültem
Egy kőre ültem én le,
szépen keresztbe téve
lábam, könyökölve rajta
és két tenyerembe hajtva
a fél orcám meg az állam.
Miért élünk e világban?
Ezen tűnődtem elmerengve,
s nem jöttem rá a feleletre.
Vágyom fölötte három
dologra minden áron:
az érdem és gazdagság kettejük,
de ritkán fér meg a kettő egyhelyütt;
az istenfélelem pedig
a náluk többet érő harmadik.
Egy láda rejtené e háromféle jót,
csakhogy nincs arra mód,
hogy gazdagság meg érdem
egy szívben összeférjen,
s ráadásul az istenfélelem.
Torlasz mered úton-útfelen:
leshelyen vár a hitszegés,
erőszak az országúton, és
békesség, jog lerogynak véresen.
Oltalom nélkül teng ama három,
mígnem e kettő ép leszen.
|