anya lettem.
Szívem alatt kicsírázott
és virágot érlelt
           a szerelem.
Szálló idő, múló élet
fölött így lettem én
           halhatatlan,
ahogy egykor egy szép napon
te is, édesanyám,
           énáltalam.
Közeledő harminc évem
mégis nyomot hagyott az
           arcodon,
s unokádnak napjai is
ezüstszálat fonnak
           éjhajadon.
Féltések és fáradságok,
örömök és bánat,
           tenger-munka!
S míg életünk kivirágzik,
lassan belehullunk
           halálunkba.
Halandók, de mégse. Bennem
te tovább élsz, s én is
           kisfiamban.
A legjobban őt szeretem,
s azóta téged is,
           édesanyám,
           százszor jobban.