| 		
		 
 2024.08.18.
	Sztevanovity Dusán, Zorán 
	Magyarország 
	 
	Keresztút, keresztrejtvény 
	S mint a mesében, vonz a remény 
 
	Minden lépés választ ígér 
	Poros útjelzőt forgat a szél 
	Néhány betű, néhány hang 
	Búcsút éneklő, lassú harang 
	Körbenőtte az életemet 
	Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet 
	Magyarország 
	 
	Öcsi sóhajt: „Még egy sört!” 
	S aztán lazán az enyémből tölt 
	A csapos bambul, meg se hall 
	Kinn az utcákon túl nagy a zaj 
	Van egy dal, kell egy rím 
	Csak az ő nyelvén illik rá: kín 
	Te is jöttél, én is jöttem 
	Néha megrogytam, te sem léptél könnyen. 
	 
	Legyél régész, mélyre áss! 
	Egyre régebbi otthont találsz. 
	Újabb réteg, újabb kép 
	Valaki előtted s előttem, ugyanitt élt. 
	Időn innen, évszámon túl 
	Minden tollhegyre más nevet szúr. 
	Nyitott könyv bárki előtt 
	Ott a válasz a sorok között 
	Magyarország 
	 
	Szívbe vésett örök rejtvény 
	Titok-medál a kedvesem mellén. 
	Aranyfüggés aranyláncon 
	Mikor ölelem, soha nem is látom. 
	Mondd a kódot, a kapu nyílik 
	De ha nem jössz rá, várhatsz a sírig 
	Tegnap tudtad, de mára új kell 
	Mert a hoppmester épp a trónra ült fel 
	Magyarország 
	 
	Csak egy rejtvény, s kell egy élet 
	Hogy a megfejtés szélére érjek 
	Miért várok, miért félek, 
	Miért merengek ennyit a válaszon? 
	 
	Néhány betű, néhány hang 
	Búcsút éneklő lassú harang 
	Körbenőtte az életemet 
	Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet 
	Magyarország 
 |