Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság.
Fertőzhet a bűn, a kapzsiság.
Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany…

Legyen, mi lesz ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S dühödt őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli a világ,
szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól, a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja,
S a káromló imádkozik!

Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,
Ha hiszel! s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A bizonyságok fellege!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed.
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!