belecsikordult mégis az éjszakába.

Csak a kereszt maradt meg,
a Falu keresztje,
a Mi keresztünk: a régi kereszt…
fekete felhők bomlottak felette.

És a kereszt állt.
Hördült. Kiabált.
Rája,
mint ódon templom régi muzsikája,
a Falu szíve vissza-orgonált.

Emlékszem még a szörnyű látomásra…
viharok jártak a Falu felett…
a Falu nyögve megindult az úton…
görnyedt háttal… és vállán a kereszt.