a voronyezsi hómezőkön

messze a meszelt falú otthontól
az átszabott határoktól
ahol újra és újra torzszülött
álmok kísértenek
melyekből nincs ébredés

tovarobogó
katonai szerelvények
írták akkor a történelmet

tévedéseink ablakán
füst szivárgott

házak s hidak torzói
kopott pincegrádicsok
romok
romok
romok

valaha itt állt a házatok
– anyád reszkető kezét
fogod s megérted:

ha nincs hazád
házad otthonod
nincs honnan emigrálni sem