2024.09.01.
Wass Albert
Úttalan utakon
Úttalan utakon,
bozótokon és szakadékokon,
árkokon és vízmosásokon,
törtetünk láthatatlan cél felé.
Úttalan utakon,
imádkozva vagy szitkozódva,
békés szívvel vagy lázadozva,
de menni kell, mert vissza nem lehet:
fekete falat épít a Múlt
a hátunk megett.
Úttalan utakon…
De túl lélek határon,
túl gondolaton, túl minden álmon
valami messze vár reánk,
egy fénysugár e rút világon:
talán egy „mindent felejtés”.
Talán egy „mindent újrakezdés”
a végső sziklaszálon.
Úttalan utakon,
végső szívdobbanásig,
utolsó sóhajtásig,
a ha nem ma, holnap, vagy sok-sok év után:
de egyszer eljutunk a sziklaszálig.
|