| 		
		 
 2021.10.10.
	Hajnal Anna 
	Mondd, mit adjak neked? 
	 
	Mondd, mit adjak neked, mi lenne méltó? 
	Mondd, mi lenne elég? 
 
	Boldog vagyok szegényes kincseimel, 
	Legalább mind Tiéd. 
	 
	Az első légy, ki mélyen vándorolva 
	A múltba jöjj velem, 
	Gyerekkoromba míg csak visszalátok, 
	A táj Tiéd, legyen. 
	 
	Járj bennem úgy mint ismerős vidéken, 
	Hol nem riaszt sötét, 
	Ahol öröm a patak halk folyása, 
	S tündéri nevetés. 
	 
	Neked adom az erdők lehellését, 
	Érezzed arcodon, 
	A várakozó csöndet, amely ébreszt, 
	S mely veled oly rokon. 
	 
	Az el nem jött csodákért mind a könnyet, 
	A sok gyerekpanaszt, 
	Eltitkolt kínt előtted mind kimondom, 
	Te megbocsátod azt. 
	 
	Ismerj meg így: a tisztaság csak vágyam, 
	S a rend csak ideál, 
	Csak fegyelem, hogy nem inog a lábam, 
	Bár roskadoz a váll. 
	 
	S most kincsemmé vált minden, ami bűn volt, 
	Mert Neked vallhatom, 
	Itéletedre - vess el, avagy tarts meg - 
	Magamat megadom. 
 |