Maradnak sósak a könnyek, s a röghegyek
Legaljában a meredek emberek

Maradok félve és megalkudva
Maradok tisztelettel, lehajolva
Itt ragadt életek - aki csak mehetett
Lefarcolt már, ugrott a fél telek

Maradok tollpihe a szélviharban
Maradok suttogás az őrült zajban
Marad a templom és marad a puszta
Marad a csaló, megint megúszta

Ki keres zsályát a mátrai réteken
Kinek az álma múlik a közérdeken
Sáros a kéz, ami a sorsot húzza
Aki nem látja, legalább haluzza

Maradok maradék. A lemaradóra
Csak legyintő polgár, kifekszem a tóra.
Maradok úr és maradok szolga
Marad a közöny, hogy nem az ő dolga.

Maradok áldozat, maradok szélhámos
Maradni kell, mert mondta a plébános
Maradni érdemes, marad még pár rokon
Maradunk faragott jelek a sírokon