S a pillanat törékeny szárnyakon
Bár itt repül, elkapni nem tudom.

Vagy csak álmodom - a Holdat ringatja a Balaton,
Egy kócos fej zokog a vállamon.
Ne sírjál, szeretlek - én ezt súgom,
De ő már érzi, hogy elhagyom.

Álmaimban hogyha megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket.
Homályos, torz tükörből pislog vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.

Vagy csak álmodom - ezt is álmodom - fehér ing, nyakkendő a színpadon,
A táncteremben lázas izgalom,
A lelkek hangja zeng a húrokon,
Remény, elszántság az arcokon.

Vagy csak álmodom - kalandozások messzi tájakon
A zászlónk leng a régi várakon.
Vad éjszakák idegen ágyakon,
Valahol eltévedtünk félúton.

Álmodom - néha már fényes nappal álmodom.
Elálldogálok itt, ezen a színpadon.
A dal még mindig édes fájdalom,
S hogy merre induljak, most megtudom.

Álmaimban megtalálom az elveszett időt,
Az út szélére hullott éveket,
Homályos, torz tükörből pillant vissza rám
A dallamokban őrzött képzelet.