Köszönöm, köszönjük Halász Attila hitoktató segítségét!

Merza Ágnes Mária Generóza nővér 1909. december 22-én született Csorváson, négy gyermekes, sok gonddal küzdő kisbirtokos családban.

A kis Ágnes a Boldogasszony Iskolanővéreknél (régi nevén: Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek) végezte az elemi iskolát, és nagyon megszerette első tanítónőjét, Janka nővért. Ezt a fiatal tanítónőt az 1919-es forradalom idején elhurcolták, tüdőgyulladást kapott és belehalt. A fogékony gyermeklélekre nagy hatással volt első nevelőjének személyisége, jó példája, és elhatározta, hogy ő is iskolanővér lesz. Közben megbetegedett az édesanyja, ezért csak magánúton végezhette el a polgári iskolát. 1924-ben vették fel Szegeden a jelöltek közé. Mint szerzetesjelölt végezte az ötéves tanítónőképzőt, utána még egy évre Szeged-Somogyi-telepre küldte a Rend vezetősége tanítani, és csak 1930-ban ölthette fel a rendi ruhát, és rá egy évre tette le első fogadalmát.

Fogadalmas nővérként öt évig Elek községben tanított, az 1936/37-es tanévben visszakerült Szegedre, ahol 1937-ben örökfogadalmat tett. Ezt követően Kecskeméten kétéves gazdasági szakiskolát végzett.

1939-től ismét Szegeden találjuk Generóza nővért, a gazdasági tárgyakat tanította a különböző iskolatípusokban. Közben 1944 őszétől az Irgalomházban is kisegített a sérült gyermekek gondozásában, majd 1945-ben a fogoly-kórházban is. Az 1948-ban bekövetkezett államosítás után a püspöki szeminárium gazdaságában vállalt munkát. 1950-ben hazakerült Csorvásra, a szülői házba. 1952-1954 végéig a súlyos beteg P. Hunya Dániel jezsuita atyát ápolta Szegeden. A következő évben a beteg szerzetessel együtt letartóztatták. A nagybeteg papot hamarosan elengedték, de nővérünket – hiába várva tőle a kívánt vallomást – 10 év börtönre ítélték. A feljebbviteli tárgyaláson ezt 6 évre csökkentették, s ebből négy évet kellett letöltenie: egy évet a gyűjtőfogházban, hármat Kalocsán. 1960-ban szabadult.

Ezután 10 éven át – nyugdíjazásáig – a „Solidaritas” háziipari szövetkezet bedolgozója volt, közben eltemette idős szüleit. 1971-86-ig Pusztaföldváron vezette a plébánia háztartását. Innen került a piliscsabai szociális otthonba, majd 1992-től az iskolanővérek debreceni rendházába.

Sokfajta megpróbáltatás, kemény fizikai munka jutott osztályrészül Generóza nővérnek élete jelentős részében. Hite, Istenbe vetett bizalma segítette át a nehézségeken. Erőfeszítéseit, szenvedéseit vezeklésül ajánlotta fel a bűnösökért, és kegyelmek kieszközlésére a papok számára. Nem véletlen, hogy éppen Szent Monika, Szent Ágoston édesanyja emléknapján költözött át az örök hazába. 2000. szeptember 6-án temették el a debreceni Köztemetőben, az iskolanővérek közös sírjába.

Hisszük, az Örök Főpap készít néki helyet választottai sorában.