Szalay Miklós József atya 1918. január 16-án született Nagygerendáson, szóbeli elmondás szerint a mai Csabaszabadiban. (Földbirtokos szülei -Szalay Lajos és Szalay Lenke- akkoriban ott éltek.)
Gyermekkoráról, ifjúságáról nem sokat tudunk. Kutatásra vár, hogy a család meddig lakott itthon és hány gyermekük született.
A Budapesti Gyakorló Gimnáziumba járt, ahol 1936-ban érettségizett; ugyanebben az évben felvették a veszprémi kispapok közé. A teológiát 1936 és 1942 között Budapesten végezte. Az Egyetemi templomban szentelte pappá Madarász István kassai püspök 1941. október 31-én.
Doktorrá 1942. június 4-én avatták (értekezésének címe: A háború fogalma a keresztény erkölcstudományban).
Káplán Sümegcsehiben 1942.09.01-től, ideiglenes adminisztrátor ugyanott 1943.03.13-09.01.
Hittanár és templomigazgató Csurgón 1943.09.01-től, káplán Keszthelyen a Magyarok Nagyasszonya plébánián 1946. szeptemberétől. Hitoktató és templomigazgató Pápán a Szent Benedek plébánián 1949. júliusától.
Plébánoshelyettes Felsőrajkon 1957-től, Dióskálon 1959-től. A pacsai kerület helyettes esperese 1966-tól, plébánoshelyettes Pacsán 1968-tól, esperes 1969. július 9-től 1993-ig.
Csurgón tevékenyen részt vett a katolikus Diákotthon alapításában 1945-ben.
Felsőrajkon renováltatta a templomot és a plébániaházat.
Elhunyt 1999. július 7-én, és ha jól tudjuk, Felsőrajkon helyezték végső nyugalomra.

A gerendásiak személyes visszaemlékezéséből tudjuk, hogy
Miklós atyáék 3-an voltak testvérek: Hédi nővére hosszú életű volt. Az öccse a II. vháborúban Pesti lakásukban valószínűleg vétlen belövésben vesztette életét.
Miklós atyát csecsemőként a család egyik szolgálólánya táplálta anyatejjel.
Ancsin Mihály és egész családja a Szalay birtokon dolgozott: a nagyapa volt a parádés kocsis, a nagymama volt főszakács, 2 lányuk szobalány és mindenes, a 2 fiú lovászok és állatgondozók.
Szalay Miklós atya egyszer hazajött a '80-as évek közepén, a Szeretetotthonban (és valószínűleg máshol is) kereste a birtok még élő munkásait, akik neki gyermekkori ismerősei voltak.
Több, később Gerendásra beköltő család dolgozott a Szalay birtokon, elmondásuk szerint Szalayék emberséges birtokosok voltak.