Családi csalamádé 2011. augusztus
Családi csalamádé
a Csorvási Plébániai Karitászcsoportnál
A Karitász tízparancsolat 4. pontja:”Úgy segíts, hogy a rászoruló saját magán is segíthessen. Vezesd rá az öntevékenységre!” Ez a mottó indította el és vezérelte csoportunkat, amikor a csalamádé készítés ötlete felmerült.
Megkérdeztük pártfogoltjainkat, azokat, akiknél erre esélyt láttunk, hogy bekapcsolódnának-e valamilyen közös (ön)segítő tevékenységbe. A visszajelzések kedvezőek voltak, ezért több ötletből a közös savanyúságkészítést választottuk.
A recepteket közösen adtuk össze, lényeges volt, hogy többféle, könnyen beszerezhető zöldségféléből készítsünk jól tartósítható, finom savanyúságot.
A pályázati támogatásból megvettük a szükséges edényeket, a zöldségeket és a fűszereket.
Ez év augusztusának egy szép délutánján jöttünk össze a támogatott családokkal, közösen végeztük a zöldségek előkészítését, a savanyúság összeállítását, a fűszerezést. A résztvevők első kézből, közös munkában tanulhatták meg az elkészítés módját.
A közös előkészítés után fedeles műanyag vödrökbe raktuk a mintegy 200 kilogrammnyi megtisztított, feldarabolt és befűszerezett alapanyagot. (Káposzta, zöldpaprikai, kápiapaprika, uborka, sárgarépa) Örömmel adtuk át nekik a közös tevékenység eredményét, és ők szívesen fogadták.
Tanácsként elmondtuk, hogy az elkészült savanyúságot még néhány napig forgatni kell. Kaptak mellé még többféle savanyúság receptet is. Az elkészített savanyúságokat a vödrökben hazaszállították.
Ismert igazság, hogy jó dolog halat adni, de még nagyobb dolog megtanítani valakit halászni. Úgy gondoljuk, hogy ezzel a projektünkkel a halászás mesterségét gyakoroltuk.
Ezen a délutánon a megjelentek olyan tudást kaptak, amivel jelentős anyagi megtakarítást érhetnek el a családi költségvetésben, hiszen így a bolti árhoz képest harmad áron készíthetnek a családjuknak vitamindús savanyúságot.
Úgy érezzük sikerült személyre szabott segítséget juttatni a szükségben élőknek ezzel a programunkkal. A program híre elismerő, jó visszhangot váltott ki az egész településen.
Az elvégzett közös munka minket, karitásztagokat is jobb közösséggé formált.
Sík Sándor: Egy testvér jött c. versében olvassuk:
„ Emberek élnek s arcukon árnyék remeg,
S az út szélén kinyújtják lankadt karjukat,
Megfogni csendben egy kinyújtott bús kezet,
Van-e szebb testvér, van-e szebb?”
Üdvözlettel: a csorvási plébániai karitász tagjai
|