Aztán volt egy srác az élet igazi iskolájából -az aluljáróból-, a tornacipős pincér az akusztikus gitárjával, egy hosszúruhás lány, aki megindította a szívünk, egy srác, aki élőben nyomta le az öreg Collins ritmusait. Jó fazonok, zene van bennük.

         A pocakos kismama -aki 19 évesen vállalja gyermekét és szerelmét- a döntőbe menetel. Zenész apuka, házastárs és két gyermek sem akadályJ A duci egyetemista már a második ütemmel ébresztőt fúj. Nemcsak az álmos Ferónak... A lány a karaoki klubból. Sallang nélkül, tiszta zenével robbant, ahogy nagyot szól -haj de mekkorát!- a 16 éves csajszi a Nyírségből.

         A somogyi srác erőssége nem az énektudás, a gesztusai is szokatlanok. A zenével azonban jóba’ van. Vakmerően játszik a hangjával, a mozdulataival. Felráz. A dizájnos jólfésültek olykor botránkozva figyelik. Nem sejtik, hogy az őszinte formabontás maga a győzelem - közel jártunk a meglepetéshez. Aztán a két testvér, húsból és vérből - meg érlelődő méltóságból. A felvidéki srác marketingje (titka?) a kalap. Érzi, hogy a szép közeli rokon az egyszerűséggel. Neki -végre- elhisszük az igazi szót.

         Ezek a fiatalok nemcsak a ssóót vállalják, hanem önmagukat, szemtől szembe. A kamerával és velünk. Riszpekt. A végkifejlett kevésbé érdekes, az „x faktor” annál inkább. Tessék figyelni, keresni a megfejthetőt – izgalmas feladat, minket is érlelő.