Termést nevelni, bármilyen kicsit,
óvni, míg megízesedik.

Állni, túlélni öklelő vihart,
visszaütve is! S kinőni a bajt.

Évről évre újabb rügyekkel,
sírmélyig nyúló gyökerekkel,

elszántan, évelő reménnyel,
megtelni fénnyel,
úgy élni, mint a fák, igen!
...

Úgy élni, mint a fák, igen.
Magunkhoz s dolgunkhoz híven.

Gondba ütve térdig, derékig,
mégis égig emelve szívünk és agyunk.

Hisz emberek vagyunk,
s nem élhetünk lappangva, félvadon.

Előbb magunkban szabadon,
s azután kint!
Mert csupán így lehet
elvégezni a teljes életet.